szeptember, december

Czaga Viktória: Egy főjegyző portréja. Hidegkúti Hírek 1994. szeptember, december

   Gyulay Sándor Pesthidegkút főjegyzője, 1869-ben születet Székelykeresztúron. Iskolái és egyetemi tanulmányai elvégzése és befejezése után 1892-ben kezdte pályafutását, mint Budakeszi segédjegyzője. Egy év múlva, 1893-ban Alberti község, két év múlva pedig Üllő segédjegyzője. Nagykovácsi vezető jegyzőjének a millennium évében választották meg. Pesthidegkút község 1912-ben kérte fel, hogy betegeskedő főjegyzőjét Németh Bélát helyettesítse, végül az ő nyugdíjazása után választották meg főjegyzőnek.

   A községi főjegyző – választott tisztségviselő – megbízása élethossziglan szólt. A bíró után a második, nagytekintélyű és nagy befolyással bíró köztisztviselő, aki az állami és a vármegyei rendeletek helyi végrehajtásáért felelt, s minden, a községet érintő ügy előadója és képviselője a községi képviselőtestületi üléseken. Két közgyűlés között ő felelt a község adminisztrációja zavartalan működéséért. Nem elhanyagolható a helyi társadalmi/társasági életben betöltött szerepe sem: egyesületek létrehozója, szervezője kulturális eseményeknek, irányítója. Gyulay tagja volt pl. a Pesthidegkút Villatelepeinek Kulturális és Közgazdasági Egyesületének (1926), elnöke a Pesthidegkúti Levente Egyesületnek (1927) - többek között.

   Fizetését a községi képviselőtestület állapította meg, egyéb járandóságát törvény szabályozta. Ez utóbbihoz tartozott a lakbér vagy lakás természetben, korpótlék (a fizetés 10 %-a), a fűtés, világítás díja, valamint „1 h 1598 nöl területű belsőségi szántó 1/3 részének pénzbeli egyenértéke, a községi erdők, legelők negyed része haszonvételének egyenértéke.”Továbbá az „általa kiválasztott egyik hajdú tartozik házánál külön személyes szolgálatot teljesíteni (udvar, kert rendben tartása, vízhordás, lóápolás, befogás, hajtás) tekintve, hogy így a főjegyző egy férficseléd tartásától mentesül.” Gyulay Sándor évi jövedelme összesen 5.100 K-t tett ki, s ehhez járultak még a törvény által is biztosított ún. eljárási illetékek a község lakosai ügyeinek intézéséért.

   Gyulay pályafutása tehát anyagi biztonságban zökkenőmentesen alakult. Úgy tűnt, kölcsönösen megfelelnek egymásnak: a község a főjegyzőnek és – fordítva. Ezt a harmóniát zavarta meg a történelem.

   1918. december 13-án este a helyi szociáldemokrata párt népgyűlést tartott, amelyen követelték, hogy a főjegyző december 20-ig távozzon hivatalából „annál inkább… mert felelősséget a vezetőség a történtekért nem vállalhat. A vád: a világháború alatt nem bánt igazságosan a néppel, s hogy hat éves működése alatt 100.000 K értékű ingatlant szerzett a községben.

   A népgyűlés előtt Gyulay kijelentette, hogy meghajlik a népakarat előtt, s elköltözött Pesthidegkútról. Bár a községi képviselőtestület sajnálatát fejezte ki a távozásra kényszerített főjegyzőjének, aki működése során „tanúságot tett arról, hogy kulturális, gazdasági és rendészeti tekintetben a községet olyan irányban fejlesztette, amely irány megfelel a község földrajzi helyzetének. szemei előtt lebegett a modern község képe, amelyben a szükséges kultúrintézmények megvalósíthatók, munkásságát ebben az irányban fejtette ki… mint ember, mint hivatalnok a község lakosságának tiszteletét érdemelte ki és bírta… a háború alatt emberfeletti munkában, megrongált idegzettel kénytelen otthagyni azt a hivatalt, mely az ő vezetése alatt fejlődött modern hivatallá”.

   Gyulay ugyanis 1919. január 2-án beteget jelentett és nyugdíjazását kérte írásban a vármegye alispánjától. Az orvosi látlelet nagybani ideggyengeséget, időközönként fellépő ideges szívdobogást, s általános testi gyengeséget állapított meg. A betegség azonban nem gátolta abban, hogy január közepétől, mint Nagykovácsi helyettes jegyzője működjék, azután is, hogy a vármegye az orvosi látlelet alapján február 1-vel nyugdíjazta.

   A Tanácsköztársaság bukása után Pesthidegkút képviselőtestületének első dolga volt visszahívni főjegyzőjét a többi tisztviselővel együtt, mert nemcsak Gyulaynak kellett távoznia, hanem Lázár Gyula segédjegyzőnek, Ormai Antal iskolaigazgatónak is.

   Az 1919. augusztus 7-i rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyve szerint, miután „a vérrel, a kétségbeeséssel teljes vészkorszak, a proletárdiktatúra névvel jelzett csőcselék uralom minden rémeivel együtt megszűnt… a vezetést újra azok vették kik … kénytelenek voltak a vezetéstől visszalépni és tehetetlenül nézni a rombolást, aminek folytán hazánk teljesen a tönk szélére jutott”, majd határozat született arról, hogy a „községben a forradalom előtti elöljáróság és képviselőtestület újra hatáskörébe lép”, s az „elűzött tisztviselők állásaikat újra foglalják el, s legyenek a községnek újra vezetői. A község lakosságának egyeteme mellettük van, az a néhány felelőtlen, rosszlelkű egyén, kik miatt méltatlanságot szenvedtek, felelni fog tetteiért.”

   Gyulay Sándor szeptember közepén foglalta el ismét állomáshelyét, miután nyugdíjazását visszavonták. Az első közgyűlésen, amelyen részt vett – 1919. október 21-én, megköszönte a képviselők iránta tanúsított és jegyzőkönyvben megörökített bizalmát: „a nép, az igazi nép és annak törvényes képviselői ismét a régi barátsággal és bizalommal köszönti. Kéri a község elöljáróságát és képviselőtestületét, hogy a jövőben álljon sarokra és ne engedje magát terrorizálni értelmetlen, rosszindulatú, laza erkölcsű és felelőtlen elemektől.”

   Az élet a legnagyobb meglepetést még ezután tartogatta számára, éppen azok részéről, akiknek a hatalomba való visszatérését ő maga is helyeselte.

   Gyulay Sándor főjegyzőről nemcsak a pesthidegkútiak, hanem vármegyei felettesei is jó véleménnyel voltak. Ügyes közigazgatás hivatalnoknak tartották, aki az elmúlt „anarchikus időknek” kárvallottja. Nem volt akadálya annak, hogy hivatali állomáshelyét a Tanácsköztársaság leverése után elfoglalja, s nyugdíjazási kérelmétől főnökei eltekintsenek. Ahhoz azonban, hogy a jegyzői hivatal vezetését véglegesen visszanyerje, 1886:XXII. tc., 84. §- értelmében „a lakosság közóhajának megfelelően” tisztújítást kellett tartani.

   Erre a közgyűlésre csak 1920. október 9-én került sor, addig, mint helyettes főjegyző vezette hivatalát. A közgyűlésen öt pályázó közül Gyulayt egyhangú közfelkiáltással választották meg újra, s „lelkes éljenzéssel ünnepelték” őt.

   A Tanácsköztársaság leverése után az ország a vörös terror túlkapásaitól és garázdálkodásaitól volt hangos, ennek megtorlására fegyveres különítmények alakultak. Az egyik ilyen híres-hírhedt alakulat az Ostenburg-különítmény volt, akik 1920 kora nyarán Pesthidegkútra érkeztek. Viselt dolgaikról a június 20-i szűkszavú közgyűlési jegyzőkönyv az alábbiakat örökítette meg:

   „Elnök: Berger János bíró; Előadó: Gyulay Sándor főjegyző. 3. Tárgy: a Fővezérség leirata a Gyulay-Baghy ügyben. Előadó olvassa a Magyar Nemzeti Hadsereg Fővezérségének 374/6. sz. leiratát Baghy huszárfőhadnagy elleni panaszra, mely szerint Horthy Miklós fővezér arról értesít, hogy Baghy László főhadnagyot, mert Gyulay Sándor községi főjegyzőt egy hivatalos ügyből kifolyólag testileg inzultálta, a legszigorúbban megbüntette és őt a székesfehérvári vadász zászlóalj kötelékéből eltávolíttatta. Az ügynek lovagias útra való terelését helytelenítette és evvel az ügyet elintézettnek tekinti.

   Elnök kimondja a következő, egyhangúan hozott 975/9 kgy. határozatot:

   Pesthidegkút képviselőtestülete megnyugvással veszi tudomásul a fővezér megtorló intézkedését.”

   A történteket a szájhagyomány ekképp örökítette meg: „Az Ostenburg-különítmény megállt Hűvösvölgyben., s telefonáltak a községházára Gyulaynak, hogy küldjön értük egy kocsit, mert fel akarnak jönni a faluba. Gyulay főjegyző azonban azt mondta, hogy rengeteg hidegkúti gyalogol le és föl, ők is föl tudnak jönni gyalog. Nyár volt. Ezek valahogy följöttek, eljöttek a községházára. Megkérdezték Gyulayt, hogy ki volt az. Azt mondta, hogy ő volt. Megkérdezték akkor, van-e gyereke. És akkor padra verték, azaz huszonötöt kapott. És még egyet, mert volt gyereke.”*

            Minden bizonnyal nehéz volt a szégyent – és a testi fájdalmat – kihevernie, de mit tehetett akkor, amikor Horthy Miklós fővezér zárta le az ügyet.

   A főjegyző a megalázó testi fenyítés után is szalonképes maradt minden tekintetben, leginkább politikai tekintetben: az 1929. évi országgyűlési képviselő választáson, mint a pilisvörösvári választókerület jelöltje indult, s győzött. Az elkövetkező parlamenti ciklusban ő képviselte Pilisvörösvár, Pilisszántó, Solymár Pesthidegkút, Nagykovácsi, Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt Csobánka, Üröm és Pilisborosjenő polgárait. Főjegyzői állásáról lemondott, bár szabadságot is kérhetett volna ezen időszakra, de ő nem akarta Pesthidegkút község rózsásnak éppen nem mondható anyagi helyzetét megterhelni.

   Ez az új – politikai – kapcsolat azonban nem volt szerencsés. Választói nem voltak megelégedve képviselői ténykedésével, ezért 1931-ben új jelölt után néztek, mert „nem tudta valóra váltani a hozzáfűzött reményeket, s így elvesztette azt a bizalmat, amely… mandátumot adott a kezébe.” Képviselői működésének mérlege ugyanis „nem több a semminél”. A választók új, agilis jelöltet akartak, s meg is találták azt, először Fernbach Bálint, Preszly Elemér vármegyei főispán titkárának személyében, majd másodszor Scheuer Róbert tüzérkapitány, József főherceg szárnysegédjének személyében. Végül Scheuer jutott mandátumhoz. (Vele sem voltak megelégedve, de ez már egy másik történet.)

   Gyulay Sándor közéleti szereplése itt véget is ért. Túl hatvanadik életévén végleg nyugdíjba vonult. 1939-ben hunyt el, 70 évesen. Az alagi temetőben helyezték örök nyugalomra.

*Lejegyezte Czaga Viktória Kerényi Mártonnal, Gutmayer Antallal és Toperczer Oszkárral folytatott beszélgetésekor, 1994. január 23-án.